A képen a macskámmal, Titussal vagyok látható, akinek alant külön menüpontot is szenteltem.

Hát akkor lássuk csak, ki is vagyok én:

Eddigi létem legmeghatározóbb élménye, ami még mindig erőteljesen kihat a környezetemre immár 17 évvel ezelőtt  történt: megszülettem.  Azóta is folyamatosan élek, és mindenféle zagyvaságot vagy kevésbé zagyvaságot alkotok, mint például ez a honlap, miközben jelenleg az élet taposómalmában egy gimnáziumnak csúfolt fokon tengődöm. Ha egyszer talán legalább életkoromat tekintve sikerül felnőnöm, akkor szeretnék valami világmegváltó dolog helyett békésen élni és elvégezni valami bölcsész szakon egy egyetemet. Ennek megfelőlen a tantárgyak közül is a nyelveket részesítem előnyben, tanulok németül, angolul, latinul és spanyolul, bár azt nem állítanám, hogy tudok is.

Érdeklődési körömet tekitnve, amely néha ámbár úgy tűnhet, hogy  nem terjed tovább az egyszerű locsi-fecsi  pletykálkodásnál, sokminden érdekel. Szeretem a színházat és szeretnék például megtanulni japánul, és nagyon kedvelem az animéket, bár, mivel csak mostanában kaptam rá a témára, még nem sokat ismerek közülük. Még nagyon szeretem a Harry Potter könyveket illetve HP témájú továbbírásokat (fanfiction)öket is szívesen olvasgatok a neten.

Régi jó szokásom és egyik fő hobbim a naplóírás, (hátha okul majd belőle az utókor, ha másképp nem, hát úgy, hogy na, így nem szabad csinálni) melyet már többször gondoltam a virtuális valóságba áttelepíteni, de mindeddig még azért híve maradtam a papírból készült változatnak. Zenéket hallgatni is szeretek, ám egyik irányzat mellett sem tenném le most így hirtelen a voksom, úgyis igyekszem midnen irányba nyitottnak lenni.

A televízió nem különösebben vonz, bár a Lost  és az Odaát című sorozatokat szeretem hétről hétre figyelemmel kísérni. Az fantasy filmek elé is szívesen leülök és az érzelmes filmek egy része is leköt- és általában meg is ríkat. A horrortól viszont kifejezetten félek, noha az Odaát nézése közben már idomultam valamennyit a műfajhoz.